Márai-estek
A Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére 2013-tól kezdődően Mészáros Tibor irodalomtörténésszel az ország számos pontján láthatják-hallhatják az író életét és műveit reprezentáló közös műsorainkat. Nem pusztán részletek hangzanak el az életműből: fejezetenként összefoglaljuk azokat a nagyközönség előtt ismeretlen, de fontos tényeket, melyek az adott témához kapcsolódnak. 80-100 perces műsorainkat vetített képekkel és zenével színesítjük, ezzel is szeretnénk jobban elmélyíteni az irodalmi szövegek befogadását. Reményeink szerint az előadásban elhangzó bőséges válogatás az író műveinek olvasására biztatják nézőinket, akik hazatérve kézbe veszik a Füves könyvet vagy az Egy polgár vallomásait.
Mert – ahogyan az író lejegyezte – Csak az ember olvas.
Az összeállított Márai estek különlegessége, hogy tematikusan illeszthetők alkalomhoz és helyszínhez.
Az előadások témái:
1. Kassától az óceánig. A Márai életmű metszete
Válogatás az életmű legjavából, ismert és kevésbé ismert szövegek mutatják be egy pálya 1915–1989 közötti történetét versben és prózában.
2. Márai Budapestje. „Budán lakni világnézet”
„Budára költöztem, az ismerős negyedbe” – írja Márai az Egy polgár vallomásaiban, de budapesti élete nemcsak a meghitt, kisvárosi Budát, hanem a világvárosi Pestet is jelentette – és kávéházakat, kiskocsmát, fürdőt, egészen 1948-ig.
3. Márai és 1956. „Isten malmai gyorsan őrölnek.”
Az író a II. világháború végétől kezdődően többször ír egy forradalom lehetőségéről és szükségességéről. Amikor mindez bekövetkezik, feléled benne a remény, hogy Magyarország szabad lehet, és esetleg ő is hazatérhet hazájába.
4. Márai és a bor. Kankalin, a jeles ivó
Márai egyik rejtettebb életformája bontakozik ki az est során: borral, kiskocsmával, társasággal kapcsolatos gondolatai, ahol éppúgy helye van Szindbádnak, a neves utazónak, mint Kankalinnak, a jeles ivónak.
5. Márai és a humor. Lenin szakálla
A sokféle, megörökölt Márai képek alig szólnak humoráról, az életet a másik oldaláról bemutató írásairól. Az est során elhangzó írások ezt a rejtett dimenziót tárják fel az életművön végig tekintve.
6. Márai és a halál. „Javaslom, hogy ezután ne haljunk meg.”
Milyen válaszai vannak egy örök gondolkodónak az emberi élet megkerülhetetlen eseményére? Iróniával, pátosszal vagy tragikummal szól róla? A halál témája lépten-nyomon megjelenik írásaiban, az ifjú Máraitól a saját halált tudatosan választó idős íróig.
7. Márai városai. „Úgy éreztem magam, mint valami nagy utazó.”
Írónk élete során tucatnál több országban járt turistaként vagy emigránsként. Viszonyulása – ennek megfelelően írásai – rendkívül változatos: a hazai és itáliai otthonosságtól az amerikai létidegenségig meglehetősen széles skálán mozog.
8. Márai és a vers. „Éltem egyszer én…”
Nagyon ritkán hallunk a lírikus Márairól, pedig életművét végig kíséri a vers. Hazai korszakában több jelentős és kevéssé ismert alkotása született, de az emigrációban sem csak a Halotti beszéd és a Mennyből az angyal jelentős.
9. Márai az állatokról. Az állatok királya – a kutya
Az író – városlakó lévén – sok éven keresztül volt kutyatulajdonos. Csutora című regénye ennek az életnek fonákját mutatja be, pontosabban az emberi élet fonákságait egy kutyán keresztül. Ezen kívül is számos, más állattal kapcsolatos (őz, teve, majom stb.) írásából válogat az est.
10. Márai és az emigráció. „Csak idegenben érti meg az ember…”
Negyvenegy év – ennyi időt töltött hazájától távol Márai Sándor s maradt magyar író Olaszországban és az Egyesült Államokban egyaránt. Összeállításunk nem csupán azt mutatja be, milyen állomásai voltak e négy évtizednek, hanem azt is, mit vesztett az író idegenbe távozásával.
11. Márai a polgárságról. Egy polgár vallomásai
Márai polgári író – Márai a polgárság írója – bármelyik megállapítást tartjuk érvényesnek, mindezt a polgárságról írott nézetein keresztül ismerhetjük meg, melyek meglehetősen ellentmondásosak. A témáról hol elégikusan, hol ironikusan, hol nosztalgikus stílusban ír, de az alján mindvégig búcsúzik egy korszaktól, nemzedéktől és osztálytól. Az est során megismerhetjük az író által leginkább becsült személyek mellett a pártütőket is, akik inkább hentesek vagy zenészek lettek.
12. Élet, bor, humor. Az alig ismert Márai.
Estünk középpontjában az író alig ismert oldalaival ismerkedhetnek meg a nézők: borral kapcsolatos írásai mellett még nagyobb meglepetés lehet humora, ami a mai ember számára is számos tanulsággal szolgálhat, miközben jót derül az élet visszásságain. Közéleti témájú soraiból az iróniával gyógyító író arcát ismerhetjük meg, legyen szó futballról, szépségversenyről vagy egy idős ember házasságáról.
13. Márai és a gasztronómia. „Egy kenguru-uszályt méltóztassék!”
Márai Sándor életművében, ha más módon is, mint Krúdy Gyulánál, de központi helyet foglaltak el az ételekkel, italokkal, az étkező vagy iszogató emberekkel foglalkozó írások. Az est során bő válogatás hallható néhány ismert sora mellett (pl. Szindbád hazamegy) számos, sok esetben csak egyszer megjelent írása is. Valamennyiben jelen van az emberrel való együttérzés, az értékőrzés, és az irónia, ami jellegzetes ízt ad ezeknek az írásoknak is.
14. Márai Sándor és Krúdy Gyula. „Varázs volt személye körül”
Az est címe azt sejteti, hogy a Szindbád hazamegy című kultikus regény feldolgozását láthatják és hallhatják az érdeklődők. Részben igen, hiszen e könyv nélkül nem érthetjük meg a két író kapcsolatát, ugyanakkor e műnél jóval több szállal kötődik Márai Krúdyhoz. Életmódjában ugyanúgy megjelenik mestere, mint ahogyan számos, kevésbé ismert írásában is.
15. Márai Kassája és Budapestje. „Aki kassainak született, fővárosi embernek született…”
Márai Sándor életművének
két fővárosa szülővárosa és Budapest. Kassa sokszínűen jelenik meg életében: gyermekkora, a polgári-családi
légkör, iskolái, első írói-újságírói próbálkozásai, is idekötik, de a
legtöbbször a Város adta légkört említi legfontosabbnak. Budapest a maga
világvárosi, ugyanakkor meghitt, hangulatos helyeivel (kávéház, kiskocsma,
fürdő) kiváló lehetőséget biztosított polgári életformájához. Mindennek elvesztése
törést jelentett pályáján.
16. Márai Sándor és a sport. „Különösen a teniszt szerettem…”
Az életnek szinte nincs olyan területe, amiről ne írt volna Márai Sándor. Ebben az összeállításban az írótól megszokott szókimondó, vitára ingerlő vélemények mellett („a sport ártalmas az egészségre és hülyít”) az öncélú rekordokat hajszoló és a kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező sportolók is megjelennek. A futball, a kerékpározás, a golf mellett feltűnik a tenisz, a repülés, a birkózás sőt az agyaggalamb lövészet is. A sok izgalmas műrészletnek ezúttal is az író humora adja az ízeket biztosító fűszert.
17. Márai Sándor az ünnepekről. „Bomba, virágcsokorban.”
Márai Sándor szívesen jegyezte le gondolatait az ünnepekről is. A karácsonyt különbözően látta élete egyes szakaszaiban: más volt a Mikó utcában, amikor kutyát ajándékozott feleségének, más a világháború idején és ismét más jelentése volt a száműzetésben. Az est írásai között egyházi és állami ünnepek mellett megismerhetjük gondolatait a névnapról is, mindezt a tőle megszokott sajátságos, hol komoly, hol csipkelődő stílusban.
18. Márai Sándor férfi és nő kapcsolatáról. „Az emberek szeretettel ölik egymást…”
Márai Sándor életművében az egyik leggazdagabb téma férfi és nő kapcsolata. Leggyakrabban kettejük válságáról, párbeszédük hiányáról, egymás megértésének nehézségéről jegyezte le gondolatait, megérzéseit. Estünk során felvillantjuk a szerelmes és szenvedélyes Márai arcát és bepillantást adunk az egymásért és egymástól szenvedő kapcsolatokba is, nem feledve az író intését a megismerhetőség kapcsán: Ahol ember van, ott titok van.
19. Márai és a művészetek. „Néztem az arcot, mely mindent látott.”
A rendkívüli intellektusú író életében és alkotásaiban kulcsszerepet játszottak az egyes művészeti ágak. Moziba, kiállításokra járt, a múzeum idehaza és száműzetésben egyaránt vonzotta őt. Mindenről véleményt formált, Michelangelo remekműveiről éppúgy, mint arról a fotóról, amin egy tigris fogat húz. Zenével kapcsolatos, ellentétes érzéseket kifejező írásai az est érdekes színfoltjai.
20. Márai Sándor és Bécs. „…lehet Bécs nélkül is élni. Csak nem nagyon érdemes.”
Márai Sándor neve összeforrott néhány várossal, melyek közül a két legismertebb Kassa és Budapest. Szorosan ezek mellé kívánkozik Bécs, ami az író életében nem korszak, hanem visszatérés az egykori élményekhez, hangulathoz, légkörhöz: „Ott a harmadik asztalnál, a ruhatár mellett, ott történt meg az ifjúság” – írta egyik cikkében. Emlékezés és nosztalgia, gyermekkori emlékek és családi események (nászút, aranylakodalom) egyaránt alkotóelemei kötődésének és az a soha véget nem érő bizalom, amiben úgy látta: „Még mindig úgy gondolok Bécsre, mint az egyetlen városra, ahol élni tudtam volna.” Estünk e sokoldalú kötődés különböző helyszíneit, élményeit és emlékeit mutatja be zenével és képekkel színesítve.
21. Márai Sándor Petőfi Sándorról „Szeretnék kibékülni ezzel a zsenivel…”
Kevés íróhoz viszonyult olyan ellentmondásosan Márai Sándor, mint Petőfi Sándorhoz. Egész életművében elismerte zsenijét, mindig rajongással szólt műveiről (pl. Szeptember végén), ugyanakkor kritikával illette 19. századi elődje bajkeverő alkatát, nyughatatlan természetét és azt a szerepet, amibe emigrációja idején a hazai kultúrpolitika ültette Petőfit. Estünk ebbe a sokszínű kapcsolatba nyújt betekintést, hol az elismerő, hol a bíráló
Márai Sándornak adva hangot.